Az ingó, szűk kapu megzörren és kitárul:Én sétálok megint az apró kert ölén,És mézesen tüzel a délelőtti fény,Túlérett szirmokon a nedves ragyogás gyúl.
Semmi sem változott. Nádszékek sora sárgulA halk lugasban, a vadszőlő rejtekén...A szökőkút ezüst morajt úsztat…