Csoóri Sándor: Lukas cipő
Csapkod az eső, szálanként bomlik,
szaporodnak a barna tócsák.
Sikos a földút, mint halak teste,
meg-megvillantja pikkelyes hátát.
A városszéli, fölásott kertek
nyelik, kortyolják a hüs italt,
hej, micsoda szép tavasz lesz itt, ha
csupagally meggyfák lombja kihajt.
Csapkod az eső, tellnek az árkok,
lukas cipőm is lassacskán tellik,
csömcsögve cipel hazafelé,
s megkopott talpa szélén lefeslik.
Bolondos idő! Szegény diáksors!
Lázadjak dühvel ellenetek?
S vessem szemére hazámnak tán, hogy
új cipőt tüstént nem vehetek?
Lukas cipőben nehéz az ének,
dallama gyakran bealkonyul –
De a jobb sorsnak kulcsa kezünkben
jövőnk zárján már nyitni tanul…
Csapkod az eső, lucskos e környék,
kapkodva lépked rajta a láb.
Járok még erre fényes cipőben
s elém hull majd a meggyfavirág…
