Nézz le a Lánchídról a vén Dunára, 
nézd meg a vén folyót, megvan-e még, 
hisz ma az ember még azt is csudálja, 
hogy el nem vették már rég mindenét, 
nézz csak utána apádnak, anyádnak, 
asszonyod vizsgáld, hogy asszony-e még, 
másodpercenként kell ellenőrizd,
hogy a tiéd-e még, ami tiéd.

Gondosan leltározz éjt nappá téve, 
zsebedbe nyúlj, hogy a pénz ott van-e, 
elvették múltadat és a jövődet,
míg félrenéztél vagy három hete,
és emlékezz volt még egy óvatlan perced, 
engedted magadnak hogy félrenézz,
s már arra ébredtél, hogy nem vagy férfi, 
ember, hogy lehettél ilyen merész?

Volt még egy Istened, egész jó Isten, 
s könnyelmű percedben feledted őt, 
s felnéztél, láttad hogy ő is másé, 
vicceket mesél a gondviselőd.
Nézz le a Lánchídról a vén Dunára, 
nézd csak a vén folyót, hogy viszi szét 
apádat, hazádat hogyan dobálja,
s maga sem tudja, hogy megvan-e még.

Vagy tudod mi; ne is nézz le a Dunára, 
szemedet féltsed, hátha kisül,
így maradj inkább már, így félrenézve, 
anyátlan, Dunátlan, nemtelenül,
Csakis a, csakis a szemedet őrizd, 
ne is nézz már oda, hátha kisül,
vigyék csak kapkodják, nézz te csak félre, 
s várj másik istenre, aki becsül.

Rizsavi Tamás fényképe