Ó-török románc

Énekli egy lírai lelkű müezzin, zárás
után, csak úgy, a maga szórakozására

Sok száz év előtt, nem is tudom, hányba'
Bagdadban élt egy gyönyörűszép lányka,
a szűz Fatime - így hívták őt szerte -
szíve szerelmét még senki el nem nyerte,
de szörnyű végzet! - szemet vetett rája
Bagdad városának büszke kalifája,
bár Fatime sírt, s a lelkét kitette,
a zord nagyúr a hárembe vitette...
A strófa vége egyelőre ennyi:
Jaj! nehéz dolog erényesnek lenni!

S míg Fatimét a palotába vitték,
a bús menetet többen megtekinték,
egy szent öreg jött éppen velük szembe
s szólt: sorsod meghat,Fatime, te szende!
Megígérem bűvös hatalmamnál fogva:
hogyha férfi érint, meghalsz azonnyomba',
de erényedért büszke lesz majd orcád,
mert tiéd lesz a hetedik mennyország!
A strófa vége egyelőre ennyi:
úgy látszik, hogy jó erényesnek lenni!

És Fatime sorsát vállalta vitézül,
már az első este sírva halni készül,
de szűzi erényén mégsem esett csorba,
nagy volt a hárem, sosem került sorra,
és teltek az évek, szép Fatime vénült,
már úgy estelente nem volt olyan rémült,
és zord ura is bekerült a korba,
mikor már a szultán nem csókol akkordba,
a strófa vége egyelőre ennyi:
nem könnyű dolog erényesnek lenni!

Az erény végül diadalt arat,
Fatime úgy halt meg, hogy lány maradt,
és az ígért jutalomra várva
kilincselt mennyországról mennyországra,
meglátta Allah s szólt: leányom, menj be,
már úgy várnak téged a hatodik mennybe'!
S szólt Fatime: a hetedik a jussom!
Hisz írva van: ki szűz, az odajusson!

Így szólt Allah: lábad ha lejárod,
a hetediket itt meg nem találod!
A földön van az! csak nem vetted észre!
S emiatt a hatodik mész be!
Jó Fatime csak most kapott észbe,
hogy a földön volt az, csak nem vette észre!