Ezek a szalmafényű
törtszárú délutánok
úgy borulnak a tájra,
mint nagy sárga virágok. 

Magházaik kinyíló
zsúfoltságából sárga
kukorica tömődik
szekerek derekába. 

Sárga a dűlőútra
hintázó falevél is,
égő krumpliszár sárga
bokrába fúj a szél is 

A nap egy óceánba
hajított sárgadinnye.
Arany mosoly gyűrűzik
öcsém égszín szemére. 

Szedtem egy kosár almát,
most itt ülök és nézem,
hogyan osztozik bőre
a sárga mindenségen. 

És hallgatom apámat,
ki talpig aranyporban
megáll, s azon törődik,
hogy ősszel mennyi gond van.