Neked csöngetni nem kell, a kulcs
már mindörökre nálad.
Otthon vagy jobban, mint ezeddig.
Átlényegítetted a házat.
 
Küszöbtől, s ahol a gerendák
magas iksze feszülne,
te tartod, mindenben otthon.
A tárgyaknak lettél a tükre.
 
És elmondják és lassan megértem
– akár a kéz és a szokások –,
mert némán is rólad beszélnek,
 
hogy anyjukként maradva nálam,
nem kulccsal nyitsz reájuk.
Bennük, velem lakod a házat.